A denevérekről

„… a’ Fetske Istentöl egyik végre erre rendeltetett, hogy az Aert a’ nappali legyektöl ’s bograktól tisztogassa: Azonképen a’ Denevér-is azon Isten parantsolatjából éjjel a’ Fetskének tisztit tselekeszi, és ö-is az éjjeli szúnyogokat hasonlóképpen öli s fogyatja.”

A denevérek az egész Földön elterjedtek, csak az állandó hó birodalmából és a nyílt óceánok területéről hiányoznak. Népes rend a denevéreké, hiszen több mint ezer fajuk él a bolygónkon, így elmondhatjuk, hogy minden negyedik emlősfaj denevér. Az emlősök között páratlan az a tulajdonságuk, hogy önálló aktív repülésre képesek. Ezt elsősorban a csodálatos módon kifejlődött bőrszárnyuknak köszönhetik, mely vitorla a kéz ujjai között, a mellső és hátsó végtagok között, sőt a lábak és a farok között is feszül. A legtöbb denevérfaj a trópusokon él, ahol nagyon változatos módon táplálkoznak. Vannak virágnektárt nyalogató, gyümölcsevő, rovarevő, sőt ragadozó denevérek is. Utóbbiak főleg kisebb békákra, gyíkokra, kisemlősökre vagy halakra vadásznak. A hazánkban élő 28 faj kizárólag rovarevő. Rovarfogyasztásukkal nagy hasznunkra vannak, hiszen ahol sok denevér él, ott nem kell tartani attól, hogy egyes rovarfajok túlszaporodnak, s ezzel nagy kárt okoznának a növényi kultúrákban. A legapróbb denevérek a csípőszúnyogokat is nagy mennyiségben fogyasztják, így a szúnyog elleni védekezésben a denevérek nagy hasznunkra vannak.

A denevérnek több magyar elnevezése is létezik. Erdélyben találóan szárnyasegérnek nevezik, hiszen valóban olyan, mintha egy egérke angyali szárnyakkal rendelkezne. Hasonló a bőregér elnevezés is, amelyet szintén gyakran használunk. Hazánkban két családja van a bőregereknek, vagyis megkülönböztetünk patkósorrú denevéreket és a simaorrú denevéreket. A patkósorrúaknak lópatkó formájú orrfüggeléke van, s ez segíti őket abban, hogy az orrukon keresztül kibocsájtott ultrahangjukat a megfelelő irányba sugározzák. A simaorrú denevérek a nyitott szájukon keresztül adják ki a tájékozódásra alkalmas ultrahangokat. A denevér egyébként lát a szemével, de a legpontosabb tájékozódó rendszere az ultrahang érzékelés. Az állatvilágban az evolúció során egyedülálló módon a legprecízebbre fejlesztették ki ultrahangos érzékelésüket, mely nemcsak az éjszaka idején, de a teljesen vak sötét barlangokban is tévedhetetlen tájékozódó képességet kölcsönöz számukra. A denevérek a saját maguk által kisugárzott hangimpulzusok a tárgyakról és az élőlényekről visszaverődő visszhangját figyelik, s ezekből a jelekből építi fel agyuk az éjszakai környezet képét.

Hazánkban a bőregerek téli álmot alszanak, hiszen a hidegben a rovarvilág is nyugalomba szenderül, s így a denevéreknek nem jut elegendő táplálék. Téli álmukat barlangokban, csöndes pincékben, kéményzugokban, falak hasadékaiban, faodvakban vagy kéregrepedésekben alusszák. Amint megjön a tavasz, újra aktívak lesznek, s fokozatosan foglalják el a nyári tanyahelyeiket, melyek lehetnek templomok tornyaiban, nagy sötét padlásokon, pincékben, lakatlan házakban, faodvakban, fák és építmények üregeiben és repedéseiben, esetleg barlangokban vagy művelésből felhagyott bányavágatokban. Május-június hónapban születnek meg a kölykök, melyeket a denevérek általában kolóniákban nevelnek föl. A nagy csoportok biztonságot nyújtanak, ahol a nőstények gyakran segítik is egymást.

Hazánkban minden denevérfaj védett. Erre elsősorban azért van szükség, mert egyrészt nagyon hasznosak, másrészt az ember által igen kiszolgáltatott és némileg veszélyeztetett helyzetben vannak. Ha nem figyelnénk rájuk, akkor a búvóhelyeik sorra megszűnnének, ami a kolóniák eltűnéséhez, s akár a fajok kipusztulásához vezetne. Nagyon sok denevér él a közvetlen környezetünkben is, még ha ezt nem is vesszük mindig észre. Mivel éjszakai állatok, s nesztelenül röpülnek, ezért csak kevesen figyelnek fel rájuk. Denevérek ezrei élnek az emeletes házak falainak repedéseiben is. A panelszigetelési program kapcsán ezek a nyílások bezárulnak, így ezeket a búvóhelyeket valamiképpen pótolni szükséges. A szolnoki denevérvédelmi program kapcsán éppen ezért a diákok segítségével mesterséges denevérodvakat helyezünk ki szerte a városban, hogy ne tűnjenek el nyomtalanul ezek a hasznos állatok a környezetünkből.

„A mi éghajlatunk denevérei nemcsak hogy nem kártékonyak, de még kellemetlenné sem válnak soha és ha ennek daczára is folytonos üldöztetés az osztályrészük, annak csak a babona és a sötét tudatlanság az oka. A nép azt hiszi, hogy a denevér az ember hajába kapaszkodik, hogy az alvó ember s állat vérét iszsza, hogy a mely tehénre rászáll, annak véres lesz a teje, hogy megdézsmálja a kéménybe akasztott sódart és szalonnát s mindezen mesék alapján felháborító kegyetlenséggel szögezi ki a kútra, vagy a kapura. A denevérek sokkal hasznosabbak, mint a rovarevő madarak : ezeket bölcs törvény védi, a denevérek azonban a tudatlanság közprédájára vannak bocsátva, holott jól felfogott érdekeink nagyon is kívánatossá tennék, hogy a törvény oltalma reájuk is kiterjesztessék.”

Kapcsolódó oldalak

Denevérek
Denevérportál
Transindex - Romániai denevérfajok adatbázisa